Orvostudomány a fejetetején?
A gyógyulás
kulcsa az, ha túltesszük magunkat az érzelmi traumán
Ismétli magát a történelem! Vajon
hány olyan tudós, feltaláló született eddig a Földön, akinek
felismeréseit, felfedezéseit a földi hatalmasságok nem fogadták
el? Hány géniuszt zártak börtönbe, hurcoltak meg, vagy végeztek
ki megcáfolhatatlan igazságok kijelentéséért? Ez sajnos
napjainkban sincs másképp!
Dr. Ryke Geerd Hamer
doktor sorsa nagyon hasonlít Galileo Galilei vagy éppen Semmelweis
Ignác életéhez...
Szerencsére ő még él és
remélhetőleg nem kell meghalnia ahhoz, hogy felfogjuk korszakalkotó
életművét!
Hamer felismerései egyenesen sokkolóak
és elgondolkoztatóak, hiszen homlokegyenest ellentmondanak a mai
orvostudományos világképnek, legfőképp az életfolyamatok, a
daganatok és mikroorganizmusok terén.
Az általa felfedezett
természettörvények érvényesek minden ún. megbetegedésre,
amelyek „maguktól alakulnak ki”. Nem vonatkoznak a mérgezésekre,
sugárzásokra, balesetekre, ill. a genetikai rendellenességek
következtében létrejött testi elváltozásokra. Minden ilyen
megbetegedés két szakaszból áll, az első szakasz a
konfliktus-aktív, vagy alkalmazkodási szakasz, a második a
helyreállítási gyógyulási szakasz. Az egyes betegségek
párosával járnak tehát, de ez eddig nem tűnt fel, hiszen nem
tudtunk az összefüggésekről,
és a két betegségi szakasz tünetei
igen eltérőek. (hideg betegségek - meleg betegségek)
A RÁK
VASTÖRVÉNYE: „A SOKKÉLMÉNY, MINT KIVÁLTÓ”
Kutatásai bebizonyítják, minden ún.
betegséget egy konkrét, súlyos érzelmi trauma okoz, ami
felkészületlenül „talál el” minket - mint derült égből
villámcsapás, elszigetelődést okoz (önmagunkban éljük meg),
lehengerel, s aminek momentán nincsen megoldása. Ezek
elengedhetetlen feltételek egy biológiai különprogram
beindulásához. A trauma intenzitása és a közben érzett érzelmek
„színezete” határozzák meg a betegség súlyossági fokát,
valamint azt, hogy agyunknak melyik pontja és ennek megfelelően
melyik szervünk lesz érintett (azaz "beteg").
Fajának fenntartása érdekében
idővel az ember biológiai túlélőprogramokat fejlesztett ki,
amelyek automatizmusként működnek, az agyban és a sejtekben
vannak eltárolva. Ezeket az automatikus (gyakran nem is tudatosuló)
válaszreakciókat érzelmeink, aktiválják! Erről már eddig is
hallottunk, de hol a realitása?
Tegyünk egy próbát! Hunyják be a
szemüket és képzeljenek el egy fél citromot a kezükben!
Képzeljék el a zamatos gyümölcshúst, a finom citromillatot.
Képzeljék el, ahogy felveszik, beleharapnak és az savanyú lé
szétárad a nyelvükön és a szájukban.... ...mmmhhh.. Nos, mi az
Ön válaszreakciója erre? Nő a nyálelválasztása! Ugyanis az
agya azonnal kiadta a parancsot, hogy a gyomor legyen kész a savanyú
lé érkezésére, és már a szájban elkezdje annak előemésztését
- holott a valóságban Ön egyetlen cseppet sem nyelt le!
Nincs is citrom a szájában! Csak
képzelet az egész! Ez az egyszerű példa is látványosan
szemlélteti, hogy
Az AGYUNK nem
képes arra, hogy valóságos és jelképes esemény között, azaz a
valóság és képzelet között különbséget tegyen!
Ha például a konfliktus tartalma (a
közben érzett érzelmek jellege) a következő:
–„Dühös vagyok, mert ez
egyszerűen igazságtalan...” - ennek megfelelően az epeutak
betegednek meg.
–„Torkomon akadt a falat, ezt nem
bírom lenyelni...” a nyelőcsőproblémák jelentkeznek.
–„Egy ilyen aljasságot egyszerűen
nem tud elviselni az ember...” elváltozások a vékonybélben,
–„Ez egy utolsó disznóság, amit
velem műveltek...” a vastagbéltünetekkel,
–„Félek, hogy nem találok
magamnak megfelelő helyet...” a hörgők megbetegedésével,
–„Minden rám szakad.” a
vesemegbetegedéssel,
–„Olyan értéktelennek érzem
magam...” a csontok elváltozásával vagy rákkal reagál a
szervezet.
A RÁK EGYFAJTA
„TURBÓ”, AMIT AZ AGYUNK INDÍT BE, hogy a megoldatlan
konfliktushelyzetben, lehetőségeihez mérten képessé tegyen a
túlélésre, hogy AZ ÉLETÜNKET MEGMENTSE!
A drámai sokkélmény intenzitásától
függ, hogy hörghurutot vagy tüdőrákot produkálunk magunknak. Az
érzelmeink intenzitása határozza meg az elváltozás súlyosságának
fokát, míg az eközben érzett érzelem típusa a betegség
elhelyezkedését a testben. A betegség tehát mindhárom szinten
egyidejűleg észlelhető: a lélekben, az agyban és szervekben
(testben). Minden betegség eredetét (torokgyulladás, hörghurut,
rák, depresszió, epilepszia, infarktus, leukémia, szklerózis
multiplex stb.) a páciens életének egy különleges eseménye
képezi, amit ő traumaként (érzelmi megrázkódtatásként) él
meg. Ez lehet például egy szeretett személytől való elszakadás,
egy megaláztatás, egy munkahely elvesztése, egy pofon, egy
családtag halála, egy sokkoló orvosi diagnózis, stb. tehát egy
esemény, amit váratlanul lesújtó drámai konfliktusként, belül
és megfelelő megoldás nélkül élünk meg. Egy erős érzelemnek
nyilvánvalóbb következményei lesznek, mint egy kis bosszúságnak.
Kijelenthetjük, konfliktus nélkül nincs betegség. Ha az ember
ennek tudatára ébred, és levetkőzi a csalfa berögződéseit, már
meg is tette az első lépést a gyógyulása irányába!
Mindenki a maga ura - Képesek vagyunk
befolyásolni érzelmeinket,
ezáltal gyógyulásunk EGYEDÜL a mi
kezünkben van!
Természetesen sokkal egyszerűbb,
bekapni pár pirulát vagy kés alá feküdni, átengedni a
felelősséget és a cselekvést másoknak, mint venni a bátorságot
és a fáradságot, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal.
és megismerjük életünk eddig
ismeretlen területeit. Ez az utazás ugyanis önálló,
felelősségteljes gondolkodást igényel, gyakran fájdalmas és
kényelmetlen felismerésekkel jár. Minél keményebb azonban
kihívás, annál nagyobb hasznunk származik belőle – legfőképp
személyes fejlődésünket illetően. Az Új Orvostudományban
helyére kerültek az agyi tünetek is (mert az agyban minden
megbetegedésnek nyoma van) és a rendszer így kibővült a lelki
tünetekkel. Egy megbetegedés nem más, mint egy Lelki-Agyi-Szervi
szinteken egyszerre és párhuzamosan lezajló folyamat, aminek
biológiai értelme, célja, rendeltetése van.
.
A gyógyulás kulcsa az, ha
túltesszük magunkat az érzelmi traumán!
Ez az elengedhetetlen feltétel, a
gyógyulási szakaszba való áttéréshez. Miután megértettük és
rendbe tettük elszabadult érzelmeinket, az agy megfordítja a
kiadott parancsot, és elkezdődik az elváltozások automatikus
helyreállítása. Ez azonban teljesen más, jellegzetes tünetekkel
jár, amelyeket eddig teljesen különálló betegségnek tartottunk,
és az összefüggések ismeretének hiányában megint csak
megpróbáltuk minden eszközzel eltüntetni.
Dr. Hamer beigazolja, hogy az
emberek nem a kórokozóktól, vírusoktól, baktériumoktól
betegszenek meg.
,,A mikróbák csak a második, a
helyreállítási szakaszban „dolgoznak” és a konfliktus
feloldásának pillanatában válnak aktívvá. Egészen a teljes
gyógyulásig aktívak maradnak, és végül visszatérnek az inaktív
állapotukba.
A mikróbák tehát egyáltalán nem
ellenségek, hanem önfeláldozó szövetségesek, akikkel
szimbiózisban élünk, akik agyunk parancsainak feltétel nélkül
engedelmeskednek! A mikróbák naiv pusztításával csak a
helyreállítási folyamatokat lassítjuk és késleltetjük! A
konfliktus megoldásakor azonnal munkához látnak, befoltozzák a
lyukakat, elbontják a daganatokat, eltakarítják a maradványokat.
Hirtelen az összes mikróba megjelenik, szaporodik majd ismét
eltűnik, hogy agyunkkal és testünkkel összhangban - egy világos,
logikus törvényszerűséget követve - a „helyreállítást” és
gyógyulást létrehozzák. Ők a természet biológiai programjának
részei, elengedhetetlen láncszemek a természet
szabályozóköreiben.’’
A könyv közérthetően mutatja be,
hogy a valóság valami egészen más, mint azt velünk el akarják
hitetni!
A „betegség” fogalmát is újból
meg kell határozni - ezúttal pozitív értelemben, hiszen ezek
ősidőkből származó biológiai különprogramok, amelyek
kizárólag az egyén és a faj túlélését szolgálják. Csupán
eddig nem értettük őket. A beteget sem tekintjük többé egy
rakás valóságtól elszakadt sejthalmaznak tekinteni, hanem sokkal
inkább egy élő lénynek, egy lélekből, agyból és szervből
álló csodálatos egységnek.
Életünk minden pillanatát egészen
bizonyosan múltbéli tapasztalatok együttműködésének,
összhatása határozza meg. Minden ember egy nagy egész része,
amely hatással van mindenre.
Dr. Hamer nagy érdeme az, hogy
megteremtette egy „emberségesebb” orvostudomány alapjait,
melynek gyógykezelési toldaléka néhány szóban összefoglalható,
melyet a világ bölcsei ősidők óta prédikálnak:
„Szeresd önmagad és fogadd el és
szeresd a másikat!’’
További információk, könyvek,
letölthető anyagok:
www.ujmedicina.hu
Köveskuti Tünde